A tapasztalatok szerint a szülők, gyermekekkel foglalkozó pedagógusok számára gyakran ad okot aggodalomra a gyermekeknél észlelt szorongás, noha bizonyos esetekben az erősebb szorongás, vagy bizonyos fejlődési szakaszokban a szorongásos tünetek előfordulása nem feltétlenül tekinthető kórosnak. Általában a szorongás olyan ősi (filogenetikus) sajátosság, mely a túlélést, a megküzdést segíti elő (Bateson és mtsai, 2011), ám a problémás szorongás a mindennapokban olyan szabadon lebegő, diffúz, kellemetlen rossz érzés, mely a szorongó ember számára szenvedést okoz, és sokszor megmagyarázhatatlan.
A szorongás kialakulásának hátterében a genetikai és a környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak, ezen belül bár a genetikai tényezők meghatározzák a szorongásra való hajlam megjelenését, azonban a környezeti tényezőknek a szerepe jelentősebb (Hettema és mtsai, 2001). Kutatások igazolták a kóros félelem kialakulásában - az egyébként a túlélés szempontjából döntő fontosságú félelem reakció kiváltásához szükséges - agyi struktúrák és rendszerek (pl. az amygdala, anterior cinguláris kéreg, prefrontális kéreg, hippocampus) szerepét, illetve azt, hogy a kóros szorongás kialakulásában a figyelem szabályozásáért felelős rendszer szerepe jelentős.
Ugyanakkor a gyermekkori szorongás kialakulásában a közvetlen környezeti- és családi hatások, valamint az ún. szociális tanulás fontossága emelhető ki. A gyermekre leselkedő potenciális veszélyek eltúlzása, vagy a gyermek képességeinek alulértékelése - melyet a szülő a verbális és nonverbális kommunikáció szintjén egyaránt közvetíthet a gyermek számára – azért lehet kockázatos, mert a gyermek kevésbé tud tapasztalatot szerezni valós képességeit (kompetenciáit), az adaptív megküzdési stratégiákat (a problémás helyzetek megoldását) illetően. Elmondható, hogy a veleszületetten fokozott szorongásra hajlamos gyermekek szociális (társas) készségei a problémás helyzetek megoldásában fejletlenek maradnak, énképükbe beépül a „képtelenség” érzése, magatartásukba pedig az elkerülő, visszahúzódó viselkedés.
Bár az egyes szorongásos zavarok előfordulása eltérő, a kóros szorongás a lányoknál kb. kétszer gyakrabban fordul elő.
Gyermekkori szorongásos zavarnak tekinthető a gyermek irreális (eltúlzott) félelme a szülőtől (vagy a hozzá hasonló kötődési személytől) való elválás miatt. A szülőtől való szeparáció (elválás) vagy az ilyen helyzet elővételezése, vagyis az elképzelt elválási helyzet (pl. válás esetén a szülő távozása vagy esetlegesen a betegsége, halála, egyéb veszélyhelyzet) erős szorongást válthat ki, mely testi tünetekben, rémálmokban is megjelenhet. Ez a fajta szorongás kb. egy éves kor körül noha a normál fejlődés részjelenségének tekinthető, a későbbi életszakaszokban amennyiben tartósan, visszatérő módon, kb. egy hónapon át jelentkezik, akkor szorongásos zavarnak tekinthető. Tapasztalható, hogy az ilyen gyerekek a kortársaiktól elszigetelődnek, nehezen indulnak el az óvodába, iskolába, idővel az óvodai, iskolai hiányzások száma is gyarapszik, az ilyen gyermekek számára gondot okozhat, hogy az otthonukon kívül máshol, pl. táborban, gyakran az elvált szülőnél aludjanak, illetve az otthoni megszokott környezetükben is tapasztalható, hogy nem szívesen maradnak egyedül, inkább a szülő folyamatos jelenlétét igénylik.
Gyakori problémakör az is, hogy a gyermek noha képes a verbális kommunikációra (tud beszélni), ezt a képességét bizonyos helyzetekben (többnyire szűk családi körben) gyakorolja, de bizonyos helyzetekben, más környezetben egyáltalán nem beszél, az iskolai környezetben a verbális kommunikáció teljes hiánya gondot okoz az iskolai teljesítmény értékelése során (szóbeli felelés), illetve a kortárs kapcsolatokban.
Mindemellett vannak olyan túlzott, indokolatlan mértékű félelmi reakciók, melyeket egy konkrét tárgy (pl. állatok, természeti jelenség, vér, injekciós tű) vagy egy helyzet (pl. magasság, mélység, lift, zárt hely) vált ki intenzíven. Tapasztalható, hogy a gyermek mindent megtesz, hogy a szorongást kiváltó tárgyat vagy helyzetet elkerülje, és amennyiben ez nem sikerül, akár súlyos tünetek is mutatkozhatnak.
A szociális szorongásos zavarként leírt esetekben pedig arról van szó, hogy a gyermekek attól félnek hogy mások őket kritikusan, negatív véleményt alkotva ítélhetik meg, ami így számukra megszégyenüléssel, elutasítással járhat (pl. tipikusan ilyen helyzet a mások előtti megszólalás, szóbeli felelés az iskolában), az ilyen gyerekekre jellemző az is, hogy társas helyzetben visszahúzódóak, halkan beszélnek, nem szeretnek önmaguk iránt figyelmet kelteni, igyekeznek elkerülni, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, hogy szerepeljenek.
A szorongásos zavarok szomatikus (testi), kognitív (gondolkodás) és viselkedéses tüneteiben sok a hasonlóság, a gyermek problémás viselkedésének kezelése szükségessé teszi mindenek előtt a szülőkkel folytatott konzultációt, a szülők informálását (edukáció), a mindennapokban pedig az együttműködését.
Az utóbbi években egyre inkább bizonyítottá válik, hogy a kóros szintet elérő hangulatzavar (ilyen a depresszió) a gyermek- és serdülőkorosztályban is létezik. Kialakulásában a temperamentum és az érzelemszabályozás, a családi tényezők (előfordulás a szülőknél, rokonoknál), pszichoszociális faktorok (mint az érzelmi kielégítettség, biztonságos, stabil kötődés hiányossága) és kedvezőtlen környezeti hatások (elhanyagolás, bántalmazás, szülők válása, veszteségélmény) egyaránt szerepet játszhatnak, mindezek mellett genetikai összetevőket is feltételeznek. A depresszivitás előfordulása magas, serdülőkor előtt a gyermekek 1-2 %-át, a lányokat és a fiúkat azonos mértékben, míg a serdülő korúak 3-8 %-át, ezen belül a lányokat kétszer gyakrabban érinti (Costello és mtsai, 2003).
Tekintve, hogy a szomorúság, boldogtalanság érzése, az életkorral együtt járó hangulatváltozás, ingerlékeny viselkedés gyakori a gyermek- és serdülő korú gyermekek körében, a viselkedés zavar szintjét elérő hangulatváltozás megállapításában irányadó a negatív hangulati állapot, a boldogtalanság, szomorúság időbeli fennállása, a tünetek súlyossága és intenzitása, a mindennapi életet érintő funkciókárosodás mértéke. Általános tapasztalat, hogy a kisebb gyermekek esetében gyakoribbak a szomatikus (testi) és magatartási tünetek, a nagyobb gyermekeknél viszont a vegetatív tünetek (pl. szívdobogás, verejtékezés, hasmenés vagy székrekedés, gyakori vizelési inger) és az öngyilkossági kockázat gyakorisága emelkedik. A zavar és annak súlyossága megállapításához a gyermektől származó információk mellett szükséges a szülőktől és a tágabb környezetből (pedagógus, kortársak) információt gyűjteni annak érdekében, hogy a depressziós vagy ingerlékeny hangulat, érdeklődés- vagy örömvesztettség, egyéb jellemzők (súly, alvás, pszichomotórium, aktivitás, fáradékonyság, csökkent önértékelés, kognitív - gondolkodásbeli – torzulások, öngyilkossági gondolatok vagy terv, vagy önsértés, falcolás) megléte reálisan felmérhető legyen.
További tanácsokért keresse fel munkatársunk,
Telefon: +36 70 363 07 69
Irodalom:
Nagy Péter: Szorongásos zavarok, Kapornai Krisztina, Vetró Ágnes: Hangulatzavarok
in: A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve, Szerk. Balázs Judit, Miklósi Mónika Semmelweis Kiadó, 2015.